Később egy kisebb bolyongás után újra a Leicester Square-en találtuk magunkat, ahonnan a China Town-on, és a Soho-n keresztül a Tottenham Court Road-nál tube-ra szálltunk. A Soho negyed a sexshopjairól, és nem akarom tudni, még miről híres negyed. Emberek tucatjai állnak itt a kocsmák előtt. Ez itt szokás, gondolom nem férnek be, hát a kocsma előtt isznak. De valahogy sokkal kultúráltabban, mint otthon az "italdiszkontok" előtt.
A tube egy átszállással a Canary Wharf-nál tett ki minket. Érdekes volt látni hogy a Jubilee Line déli megállóiban egy üvegfal van a peron szélén ajtókkal. Ezek az ajtók egyszerre nyílnak és záródnak az állomásra beérkezett metrószerelvény ajtóival, így lehetetlenség beesni a metró alá. Hallottam már róla, hogy van ilyen, de azt nem tudtam, hogy itt Londonban is. A Canary Wharf egy modern üzleti negyed, olyan mint egy kis New York, telis-tele magas irodaépületekkel. Engem különösebben nem fogtak meg a "felhőkarcolók", de jó volt ilyet is látni.