Greenwich eddig még kimaradt, és nem mehetünk úgy haza Londonból, hogy nem tettük az egyik lábunkat anyabolygónk nyugati féltekére, a másikat pedig a keletire. Hát lehet ezt kihagyni? Nem... :) Tube-ra pattantunk, Canary Wharf-nál átszálltunk a DLR-re (Docklands Light Railway), ami valami magasvasút/metró féle dolog. Hol itt, hol ott megy, ahol éppen jobb neki. :) Mi a felszínen utaztunk rajta tovább dél felé a Cutty Sark nevű megállóig. A Cutty Sark nem egy cápa - azt nem így írják -, hanem a világ utolsó, épen maradt teaszállító hajója. Volt.
Mert sajnos leégett pár éve. Persze biztos vagyok benne, hogy újjáépítik, szóval nem aggódom. Épp csak rosszkor jöttünk, még nincsenek készen vele. Szóval erről lemaradtunk, de abszolút nem szomorkodtunk miatta, inkább a Temze túloldalán magasodó tornyokat fotóztuk nagy vidáman. Majd nekiindultunk a dombnak, merthogy Greenwich egy dombon van. A park itt is el van kerítve, díszes kapun át léphetünk be a zöldbe. Két kölyök gördeszkán gurul le a dombról, megtehetik, makulátlan minőségű az aszfalt, még a járdán is. Bár ez egy park, egy rendőrautón kívül nem láttunk más motorhajtású járművet, itt is van bringasáv. Sétálunk felfelé Violámmal egy erdős rész mellett, amikor teljes természetességgel megszólal a párom: Ott egy róka! Bezzeg amikor Erdélyben sátraztunk a plájon, nem volt ilyen nyugodt a róka láttán. :) Most van köztünk egy kerítés, és a róka nem pályázik a kajánkra, épp csak a farkát sikerül elkapni egy fényképre, aztán többet nem látjuk a bozóttól. Azért ez nem semmi, hogy itt még egy városi parkban is vannak rókák. Vagy legalábbis egy biztosan van. :) Pár méterrel feljebb ismét egy állati élményben részesítenek minket a mókusok. Először a járdán kacérkodik velem az egyik, aztán mikor feladtam a kis kíváncsi lefényképezésével, egy másikat pillantok meg, amint a kerítés tetején ül, közben pedig szabályosan fogja a kerítés léc kis gömb alakú tetejét, és kapaszkodik benne. Ez még hagyján, de mindeközben hagyta magát egészen közelről lefényképezni, amivel nagyon nagy örömöt szerzett Árpika fényképész lelkének. Szóval ez a mókus igazán jó arc volt, örültünk neki.