Irány át a tavon - nyugalom, volt híd -, The Mall, és az Admiralty Arch, majd a méltán nevezetes Trafalgal Square, a tetején Nelson Admirális bácsival, akit négy darab 6 méteres, kőkemény, de legalább szelíd oroszlán őriz. Akik hagyták, hogy lefényképezzük magunkat velük. A két szökőkút valóban pazar, és valóban kék a víze, vagy legalábbis annak tűnik a csempék színe miatt. Ott a tér tetején pedig a National Gallery, egy hatalmas galéria rengeteg festménnyel. Nem szeretem az ilyesmit, jobb előbb túllenni rajta, menjünk be! Naná, hogy ingyenes, és naná, hogy pazar képeket lehet csinálni a lépcsőjéről, előttünk terül el a tér, itt a Nelson's Column, háttérben a Whitehall utca nyúlik el, aminek a végén ott figyel a Big Ben. Bent a Gallery-ben kellemes csalódás ér, kipróbáljuk a szuper kultúrált WC-t, és iszunk a fali ivókás-szökőkútból. De az igazi csalódás nem ez, hanem a képek. Tetszenek! Ezt se gondoltam volna. Pedig lenyűgöznek a 17-16-odik századi festmények, az akkori világ valós, vagy fantáziaképei. Akkor még nem voltak fényképezőgépek, az ilyen festmények az egyetlen képi emlékeink abból a korból. És ez valahol fantasztikus, és megragadó. Néhány kép olyan iszonyatos kidolgozottságú, hogy egy 12 Megapixeles kamera is megirigyelné. A galéria ingyenes, de a hozzá tartozó shop visszahozza ezt az áldozatot, persze nem kötelező venni semmit. Pay if You 'd like... A szuvenírért... Már megint csak ez az elv, és milyen jó.