Egy idefelé meglátott kocsmát keresve egy kis piacra tévedünk, így a mai Fish & Chips elmaradt, ellenben Viola talált két szép szoknyát potom pénzért. Hazafelé még leszállunk a DLR-ről a Crossharbour nevű megállónak, ugyanis idefelé sikerült észrevennünk itt egy ASDA nevű áruházat, amit persze nem volt szabad kihagyni. Végülis ez is egy élmény volt valahol - így utólag. Mondjuk képzelj el egy elit teszkót. Tudom, nehéz. :) Képzelj el egy teszkót, ahol amikor belépsz, egy jólöltözött fickó kezedbe adja a kosarat. Nem megy, mi?
Ez még mind hagyján, de amikor beállok a pénztárnál a sorba egy négyes pakk ale-val (sörrel), és egy nagy zacskó chips-el, előttem egy vásárló már végigpakolta a hosszú futószalagot, de elöl integet, hogy álljak be elé, hiszen alig van nálam cucc, gyorsan végzek a fizetéssel. Az államat kerestem még az első sör után is odakint a padon. Odahaza pofátlannak tartottam az egyik cimborámat, amiért több ízben is eljátszotta ezt a boltokban, előrekéredzkedett, hogy nála csak néhány üveg Dreher Antal van... Itt meg maguktól előreengedik az embert. Nem rossz... Szóval odakint ültem egy padon az ASDA előtt, iszogattam a söröket, és azon tűnődtem, hogy mennyire más itt minden, mint otthon. A bejárat előtt egy fazon egy Big Issue nevű újságot árul, mindenkinek hangosan kínálja, aki elmegy előtte, persze az emberek legtöbbje szó nélkül elsétál előtte,
ő mégis mindenkinek odaszól még a háta mögé egy thank you-t. Először nem értettem, miért áll ott, és miért árulja az a vackot, teljesen reménytelennek tűnt a vállalkozása, de aztán, ahogy fogyott a sör, és telt az idő, megértettem. 100 emberből kb. ketten vettek tőle újságot, és egy harmadik csak úgy odaadta az apróját. Biztos keresett a fickó már vagy 50 Penny-t, amíg én már megittam egy Fontnyit is a sörből. Ez a fickó itt mellettem pedig a padon, vajon mi fán terem az ilyen pofa? Leül, vár, aztán eltűnik, megint leül... Biztosan ő is az asszonyra vár, aki vásárol. Az enyém már háromszor negyed órája. Pedig csak egyet ígért. De én már ismerem, engem nem ver át, jól felkészülten bevásároltam, és galád módon 3 sörrel és a körülettem lévő élet megfigyelésével remekül elszórakoztattam magam, amíg Viola ugyanezt tette odabent. Míg végül végre kijött jól megpakolt szatyrokkal. Tud vásárolni a leány, már az otthoniaknak is megvett majdnem mindent. Én majd csak az utolsó pillanatban, az utolsó Penny-kből.
Mivel sok a cuccunk, egyenest haza vesszük az irányt a hotelbe. Canary Wharf-nál átszállunk a DLR-ről Jubilee (ejtsd: Dzsubili) Line-ra. This train terminates at Stanmore. Please mind the gap and the closing doors! Nagyon bírom ezt a szöveget, ahogy bemondják. Mondjuk, ha huzamosabb ideig itt élnék, már biztos unnám, de most tetszik nagyon. :)
