Na de megint elkalandoztam messze, és közben nem haladok előre az időben. So we're traveling on the tube, hatalmas, súlyos hátizsákokkal megrakva. A metrószerelvény éppen csak akkora, hogy beférjen az alagútba, vagyis inkább az alagút akkorka, hogy éppen belefér a szerelvény. A szerelvény teteje alagút formájúra van lekerekítve, hogy beleférjen. Végül is ez is logikus, minek akkora alagút, elég épp így.
A Green Park megállónál leszállunk, fel a felszínre: Zööööld :) Nagy park! Juuhééééééj, itt vagyunk Londonban a Green Parkban. Vagyis a Green Park oldalában, még az utcán, a járdán. A parktól elválaszt minket egy kerítés. M
i a franc? Hát itt körbe vannak kerítve a parkok, ez a helyzet. Azért csak sikerül megtalálni egy kaput, és letenni magunkat egy padra, egy szusszantásnyira. Egy hosszú egyenes sétány túloldalán a Buckingham palota előtti Victoria emlékművet vélem felfedezni. Várjunk csak, akkor az ott jobbra a fák mögött a Buckingham palota lenne? Hát az nem lehet... Magamban úgy felnagyítottam már ezt a híres palotát, hogy most szinte csalódásként ér a palota látványa, ami persze nem igaz, mert inkább csak mosolygok magamon ezért, és persze a palotán is, ami azért az emlékművel egyetemben össze van rakva, meg kell hagyni. Csak azt nem értem, miért jött rá az idegbaj az őrre a bódé előtt. Össze-vissza lépked, mint valami bábú, meg hadonászik a karjával és a puskájával. Tesz így egy kört, aztán visszaáll a helyére, és ismét nem mozdul. Biztos felhúzták.