Egy Bobby-nőt kérdeztünk meg, hogy merre is van a Regent's Park, akitől megtudtuk, hogy gyalog is érdemes nekivágnunk, 10 percre sincs innen, Camden Town-tól. Sajnos az idő ekkor már nem volt olyan napsütéses, mint reggel, a park pedig unalmasnak tűnt, mindaddig, amíg a bejáratánál meg nem pillantottam a térképem a Primrose Hill nevű helyet. Ez egy kis domb a Regent's Parktól Északra, és azt olvastam róla még otthon a neten, hogy rálátni róla egész Londonra. Így hát arra vettük az utunkat, elsétáltunk a London Zoo, azaz az állatkert mellett, kereszteztük a
Regent's Canal-t, és máris a Primrose Hill-en találtuk magunkat. Ezek a parkok mind sokkal szebbek lennének tavasszal, nyáron, vagy akár ősszel is, de hát mi most januárban vagyunk itt. Azért így sem rossz. Gonoszul nevetek a hobbifutókon - persze úgy, hogy nem látják -, akik zötyögős 7-8 perc/km-es tempót nyomnak. Mp3-lejátszó mindenkin, egyik kézben fél literes ásványvizes palack a kiszáradás ellen, a másik kézben törölköző a felettébb kellemetlen, és nem kívánatos izzadság ellen, vagy zselé az eléhezés ellen. 
Utóbbit én eddig még csak tévében láttam a Tour de France-on. Ezt tolták a versenyzők magukba kaja gyanánt, a kis tubusban lévő zselé tele van gyorsan felszívódó cuccokkal. El sem tudom képzelni, miért kell itt a futóknak ilyen szer, és ásványvizes palack... Biztosan fél napokat futnak így London parkjaiban... És miért ilyen lassan? Feltaláltak az angolok valami új sportot a gyaloglás, és a futás között, a lassú futást? :) Na, végül is nincs helye itt ennek a piszkálódásnak, hiszen még mindig ezerszer jobb, ha az ember ilyen "koca"-futó (Benedek István turista osztályozási módszerét áthelyezve a futókra), mint hogyha egyáltalán nem mozogna. Tehát tessék futni! Akár zenével, vízzel, és zselével. Még mindig jobb, mint nem futni! :) Az, hogy itt a legtöbb ember ilyen cuccokkal fut, az valószínűleg csak azért van, mert itt már olyan szintre jutott a néphülyítés, hogy aki futásra veszi a fejét, az felvértezi magát mindenfélével, amiről a nagy igazmondó médiában azt mondták, hogy majd könnyebb lesz tőle a sport.
Na de térjünk vissza Londonhoz! Londonhoz, amire tényleg rálátni erről a dombról, igaz csak messziről látni a jellegzetes magasabb épületeket, de azért egy sétának megteszi. Murphy valószínű a környéken lakhat, mert naná, hogy akkor kell elemet cserélnem a fényképezőgépben, amikor egy fél percre kisüt a nap, és készíthetnék szép napsütéses képeket! Nem baj, akkor sem bosszankodunk! :)
A Baker Street-i állomásra menet egy kismamának megmutattuk merre van a park, majd kívülről megcsodáltuk a Madam Tussauds-t, és a Sherlock Holmes múzeumot. 
Ezekbe nem mentünk be, minden nem férhet bele. Se az időnkbe, se a pénztárcánkba. Utólag már kicsit bánom őket. Utóbbi valószínű ingyen lett volna, és az időnkből is csak 5-10 percet vett volna el. A Madam Tussauds-ról pedig ekkor még negatív előítéleteim voltam, azt hittem csak híres emberek vannak ott viaszból, ami önmagában még nem érdekelt. Utólag hallottam, hogy a pincében korhűen be van rendezve egy egész tűzvész előtti utca. Ez viszont már érdekelt volna :) Na majd next time - legközelebb! Végül doubledeckerre ültünk, amit nagyon élveztünk. A piros busz tetejében utazni nagy élmény!
A szállásunkon gyorsan megebédelünk, majd újra belevetjük magunkat a városba. A már régen várt Covent Gardenbe vesszük az irányt. A Leicester Square-en jövünk ki a tube-ból, innen már csak egy rövid séta a tér, a Lamb and Flag nevű kocsmát érintve, persze csak kívülről vizuálisan,
