A múzeumok után az Royal Albert Hall-t, és az Albert Memorial-t érintve Kensington Gardens-ben kötöttünk ki, ami egy hatalmas park a
Hyde Parkkal tőszomszédságban. Tulajdonképpen a kettő egy park, csak két része van, és így nevezik őket. Egyébként az egész park alatti részt a múzeumokkal, meg a sok Albertes cuccal Albertopolisnak nevezik. Nem tudom ki volt ez az Albert, de biztos nagy arc volt, talán övé volt itt anno az egész környék, az épületek, vagy műtárgygyűjtő volt vagy nem tudom, de most nem is nézek utána, mert sürgős dolgom van: le kell írnom, mi minden történt velünk Londonban, hol jártunk, s mit láttunk. Szóval a Kensington Gardensben tettünk egy kis kitérőt egy bizonyos Round
Pond felé, ez egy majdnem kerek tó - ki gondolta volna a nevéből -, nem nagy szám, mondjuk nyáron biztos szebb. Mögötte ott figyelt a Kensington palota, odáig már nem sétáltunk el, csak messziről lefényképeztem. Biztosan ez a Kensington is valami nagy arc volt, talán notebook zár gyáros lehetett, hogy ennyire meggazdagodott, hogy saját palotája, meg parkja volt / neveztek el róla. Aztán jött a Physical Energy Statue, azaz a Fizikai Energia Szobra :) Hát a nevéből nem így képzeltem el, mindenesetre nagyon kíváncsi voltam erre dologra, ami valójában egy távolbanéző lovas volt. Itt már ezerrel tűzött ránk a nap, és ezt nagyon élveztük. Mókusok kacérkodtak velünk, odarohantak hozzánk, aztán nem hagyták, hogy közelről lefényképezzem őket. Persze kaja az kéne, de egy fotóra már nem állna meg a kis dög... :) A kővévált Pán Pétert is meglátogattuk, aztán a Serpentine - amúgy egyátalán nem kanyargós - tavon átkelve a Hyde Parkban kötöttünk ki. Ahol nyílegyenest a Reformers' Tree felé vettük az irányt, ami megintcsak valamiféle "csalódást" váltott ki bennem, egy nagy, terebélyes gyönyörű fára vártam, ehelyett egy kövekből összerakott, járdába épített emlékművet kaptam. Persze ekkor még nem tudtam, hogy utóbbi vágyam aztán majd teljesülni fog. Pár nappal később, egy másik parkban. ;) A park ÉK-i sarka felé folytattunk az utunkat egy hatalmas, napsütötte réten át. Nem semmi hely ez a Hyde Park! A Speakers Corner arról híres, hogy kis létrákon, vagy pódiumokon kiállnak ide az emberek, és beszélnek mindenféléről, poilikáról, vallásról, vagy amiről akarnak... Nekünk most nem volt itt senki csütörtök ebédidőben :) Viszont a Marble Arch az szép volt, és megetettük mellette a galambokat, illetve magunkat is a még otthonról hozott virslis kroásszánnal. Az Oxford Streeten sétáltunk tovább, néhány cipőboltot is útba ejtve. Igaz, végül csak sültgesztenyét vettünk egy fonttért, de szerintem ez volt a legjobb üzlet, ami itt ezen az utcán megköthetett részünkről. A South Molton Streeten, és a Hanover (igen, egy N-el...) Square-en keresztül átkavarodtunk a Regent Streetre, amin a Piccadilly-ig sétáltunk. A Kis Ámor a nyílvesszőjével még mindig ott van a szobor tetején... A Leicester Square-en spontán felindulásból vettünk két 18 Fontos színházjegyet ma estére a The 39 Steps nevű előadásra. Nem akartam musical-re menni, így e mellett döntöttünk. Ekkor még azt sem tudtuk, mi is ez a színdarab, vígjáték-e vagy sem... Reméltem, hogy az, és kíváncsian vártam az estét. Amúgy kb. szökőévente járok színházba, de hát idén az van, és itt vagyunk Londonban Violával, hát legyen!