Felérve a domb tetejére, bent a Royal Observatory-ban, azaz a Királyi Csillagvizsgálóban aztán még nagyobb öröm ér minket, hiszen éppen sikerül elkapnunk az 1 órás előadást. Egy fehér köpenyes fickó hívja össze a népet a kis belső térre, ahol aztán mondókába kezd a hosszúsági fokok szükségességéről, és létrejöttükről, a csillagvizsgáló történetéről. Kezdetben például pár
méterrel odébb volt a zéró hosszúsági fok, de az építész, aki a régi csillagvizsgáló épületét tervezte, nem gondolt arra a tényre, hogy egy csillagvizsgálóból nem árt, ha kilát az ember. Egy szóval nem volt elég, vagy megfelelő ablaka az épületnek, ezért felhúztak egy újat, ami aztán magával vonta, hogy a 0 hosszúsági fok odébb kerüljön. Szóval elég mókás volt az előadás, a fickónk jól beszélt, sokszor a közönséget is
bevonva a történetbe, vicces volt. Ha Greenwich-et nézitek meg, legyetek ott a Royal Observatory udvarán délután 1 órakor, érdemes a 20 percet rászánni erre a kis előadásra, ha ért az ember angolul. A 0 hosszúsági fokot éjjel egy zöld lézer is jelképezi, illetve nappal is ott van, csak nem látni. Aztán van még egy kb. 10 cm széles fém sáv is a földrefektetve, meg egy furcsa alakú fémszobor, ami előtt persze sorban állás van, hogy mindenki hazavihessen egy fényképet, amin az egyik lába keleten, a másik nyugaton. Én inkább mérleget álltam a vonalon, és úgy tűnt, ez a mérleg másoknál is megállta a helyét, mert utánam többen is beálltak a mérlegbe a nullán. 
Bent a házban van egy kis kiállítás, na és persze vásár - a belépődíj helyett, amit már megszoktunk, és nagyon szeretünk. Na és persze: nem veszünk az ég világon semmit! :) Nekem az emlék itt van a betűkben, a fényképekben, ez el nem kopik, ki nem fakul soha, nem úgy, mint tenné ez a fekete póló a piros Prime Meridian Line-al 30 Fonttért. Kicsit odébb megtaláltuk a Peter Harrison planetáriumot a bronz kúpjával, amit elvileg kettészel a 0 line, gyakorlatilag - a Google Earth szerint - nem, vagy csak megint áthelyezték, én már nem tudom, de valahol itt van, az biztos. :) A planetáriumban végighallgatunk egy 5 perces mozit a világmindenség végtelenségéről, majd újra kitesszük magunkat a napra.
